Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Üveghang

2008.02.09

Üveghang

Az üveghang a húros hangszerekkel képezhető hangzásfajta, illetve hangképzési mód.

Hogyha a húros hangszer húrját nem nyomjuk le, csak megérintjük, akkor üveghangok keletkeznek. Ez azt jelenti, hogy a megszokott erős, homogén hang helyett egy magas, sipító hangot hallunk. Ez azért van, mert blokkoljuk a húr alaphangját, viszont a hangmagasság csak akkor változik, ha egy konkrét ponton lenyomjuk a húrt. Azonban nem minden hang helyén van üveghang, csak a húr bizonyos pontjain, pl. a húr felénél vagy a húr egy-harmadánál. Ekkor a húrnak csak egy része vibrál, pl. ha a felénél fogunk üveghangot, akkor a fele. Szintén ennél a példánál maradva ilyenkor a húr egy oktávval feljebb szól. Ez Pitagorasz felhangrendszer-elméletén alapszik. Ha az üveghangot nem jó helyen, ill. nem eléggé érintjük meg, akkor egy nyekergő, hamis hang fog csak szólni.

Az üveghang-létrehozás másik módja az, hogy az egyik húron rendesen lenyomjuk az ujjunkat, és megérintjük a felette lévő kvartot (ez ugye általában az első és a negyedik ujjra esik, mivel az üres húrt nem lehet használni). Ekkor a lenyomott hang két oktávval felette lévő változata szólal meg, mert a húr ilyenkor négy részre osztódik. Szintén lásd Pitagorasz felhangrendszer-elméletét.

Hasonló módszerek alapján még az is létezik, amikor az első hangot lenyomjuk, és egy tercet érintünk meg felette, ilyenkor a terc két oktávval feljebb lévő változata szól, ill. használhatunk még alap + kvint üveghang-fogást is, ilyenkor a kvint 2 oktávval feljebb szól. Eme két fogás elég ritka.

Minden üveghangot elég nehéz eltalálni. Az üveghangokat nagyrészt a 19. és a 20. század zenéjében találhatunk. Jelölése: a megszokott kör alakú kottafej helyett egy gyémánt alakú található.