Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Terc

2008.02.09

Terc

A terc (latin tertia = 'harmadik') a zenében a diatonikus hangsor harmadik fokát jelenti, illetve azt a hangközt, amely az első fokot a harmadiktól elválasztja. Létezik nagyterc és kisterc. A többi hangközhöz hasonlóan mindkettő lehet bővített és szűkített is.

A tiszta akusztikus nagy- és kisterc frekvenciája 5/4 illetve 6/5 arányban van az alaphanggal, nagysága 386 illetve 316 cent. A kiegyenlített hangolású nagy- és kisterc az oktáv 1/3-a illetve 1/4-e, azaz 400 és 300 cent.

A terc a szext fordított, inverz hangköze, tehát az a hangköz, amely azt oktávra egészíti ki.

A terc a kvinttel együtt a hármashangzatot alkotó egyik hagköz. Nagyterc esetén dúr, kisterc esetén moll hármashangzatról beszélünk.

A tercet a 16. század közepéig az európai zenében tökéletlen konszonanciának tekintették, a többszólamú szerkesztésben felhasználták, de a zenei szakaszok, frázisok végén mindig tökéletes konszonanciára, prímre, oktávra vagy kvintre oldották fel. Később a záróakkordokban kezdetben akkor is nagytercet (dúr akkord) alkalmaztak, ha a darab alaphangneme moll volt (pikardiai terc), magasabb konszonanciafoka miatt.