Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szolmizációs hangok

2008.02.09

Szolmizációs hangok

Egy írás- és hangelnevezési mód, amely a hangokat nem betűkkel, hanem szótagokkal különbözteti meg. C-dúrban a szolmizációs hangok az alábbi betűvel jelölt hangoknak felelnek meg:

hang szolmizációs hang
C ut(vagy do)
D re
E mi
F fa
G sol
A la
H si

Ezt a rendszert Arezzói Guido (9101050) és iskolája teremtette meg, hogy segítségével rászoktassa az éneknövendékeket a biztos hangeltalálásra és a tiszta intonálásra (hangadásra); a rendszer neve: szolmizáció.

A szolmizáció gyakorlatában a hangneveket egy középkori latin himnusz egy-egy sorának első szótagja adja, amely himnuszban az énekesek Szent Jánoshoz fordulnak, hogy közbenjárásával óvja meg őket a rekedtségtől:

Ut queant laxis
Resonare fibris
Mira gestorum
Famuli tuorum
Solve polluti
Labii reatum
Sancte Ioannes.

A 15. században vezették be a hetedik hangnevet (Bartolomeo Ramis 1482), ami ugyancsak az "Ut queant laxis"-ból ered. Az utolsó sor szavainak kezdőbetűiből lett a SI (ejtsd: szi) hang. (Eme hangskála (UT-RE-MI-FA-SOL-LA-SI) emlékei mindmáig fellelhetők a francia kiadású kottákban a hangnemek jelzéseiben.)

Később úgy találták, hogy az UT szótagot nem lehet olyan jól énekelni, ezért Itáliában Giovanni Battista Doni 1640 körül saját családnevének kezdő szótagjával helyettesítette. Így lett az UT-ból DO. Egyes források szerint inkább a Dominus (Úr, Isten) szó első szótagjából származtatta. Mind a latin, mind a szláv országokban ma is a DO-RE-MI-FA-SOL-LA-SI van érvényben, éspedig abszolút magasságot jelölő értelemben.

Ezzel szemben a germán-angolszász nyelvterületen, valamint Magyarországon, Japánban és még sok helyen, a szolmizáció feladata a dallamok olyan ábrázolása, amely szigorúan kifejezi a tonalitást, a hangok egymáshoz viszonyított szerepét, de nem köti meg a hangnemet, vagyis a relatíve meghatározott dallamot az abszolút magasságok koordinátarendszerében nem helyezi el.

Ezekben az országokban az abszolút hangmagasságok jelölésére az ABC-s hangneveket használják, ami szintén nem új találmány, hanem az ókori görögöktől származik, feltehetően a nagy matematikustól, Pythagoras-tól (csak ők persze alfa, béta, stb.-t használtak, az ABC feltehetőleg a római közvetítés eredménye).

A 19. században Angliában vezették be a SI szótag helyett a TI-t. Ezzel elérték, hogy mindegyik szolmizációs hangnév másféle betűvel kezdődik. Magyarországon Kodály Zoltán kezdeményezte ennek átvételét.