Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Basszus

2008.02.09

Basszus 

A basszus (ol. basso, lat. bassus, fr. basse) valamilyen zenei darabnak legmélyebb, illetve legalsóbb szólama, melyre annak egész harmóniai szerkezete épül. Ez a szólam általában a többi szólamtól nagyobb távolságban mozog, mint a többi szólam egymáshoz viszonyítva.

Zeneelmélet 

Minél mozgékonyabb a basszus, annál inkább elveszti jellegét mint alap, melyre a többi szólamok építkeznek.

A basszus helyes szólamvezetése nagymértékben megnöveli a zenedarab hatását és a zeneszerző technikai képzettségének legbiztosabb jele. A reneszánsz korban, a németalföldi szigorú polifónia korszakában (14.16. század), amikor a hangszeres zene – egyes táncdarabokat kivéve – még nem létezett; a basszus a mai értelemben még nem létezett.

A basszus első alkalmazója Viadana volt; az ő Basso Continuója valódi alapul szolgált a zeneszerzeményeknek. Jól meg kell különböztetni azonban a basso continuo-t, a generálbasszust és a törzsalhangot, mely utóbbi Jean-Philippe Rameau találmánya, és s csak valamely zenemű összhangzattani elemzésénél képzett törzshangokból áll, lásd törzshang.

A klasszikus szerzők szerint gyorsabb futamokat a mély fekvésben nem szabad alkalmazni, mert itt érthetetlenekké válnának, míg ellenben a közép és felső fekvésben hatalmas hatást idéznek elő.

Basszus hangfekvés 

Ezen kívül a basszus jelöli még a legmélyebb férfihangot. F-től f'-ig számítható, noha igen sok énekes képes a nagy C-t, sőt kontra H-t és B-t is énekelni. A hangzása tömör és teljes, jellege pedig komoly, méltóságteljes, és ünnepélyes, de azért humorisztikus kifejezésre is igen alkalmas.

Fokozatok 

  • A magas basszus (bariton), terjedelme A-fisz'
  • A mély basszus, terjedelme kontra F-esz.

Típusok 

  • Karakterbasszus
  • Basso profondo – igen mély és sötét hangzású
  • Basso cantante – világos hangú basszus
  • Basso buffo – „vígbasszus”
  • Basszusbariton – a legmagasabb basszus, átmeneti fajta, olyan, amelyik baritont is tud énekelni

Basszus szerepek 

Georg Friedrich Händel és Johann Sebastian Bach e tekintetben a legmagasabb helyet foglalják el. Így pl. a Megváltó recitativói Bach Máté passiójában a legmagasztosabb szerzemények közé tartoznak, amiket a basszus számára írtak. A humort illetőleg Wolfgang Amadeus Mozart Szöktetés a szerájból című operájában Osmin szerepe a legtündöklőbb példát képezi. Híres basszusszerepek még: Sarastro (Mozart: Varázsfuvola), Borisz Godunov, Hans Sachs (Wagner: Nürnbergi mestwerdalnokok), Wotan, Kurwenal, Der Komtur (Mozart: Don Giovanni), Don Alfonso, Pizzarro, Jochanaan (Richard Strauss: Salome), Simon Boccanegra, Escamillo, (Bizet: Carmen)