Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Akkord

2008.02.09

Akkord

Akkordnak vagy hangzatnak nevezzük a diatonikus hangsor több meghatározott fokának együttes megszólalását. Meghatározott két fok megszólalása ún. üres akkordot, három foké hármashangzatot, négyé négyeshangzatot ad stb.

Az akkordok alapvető tulajdonságaival és viszonyaikkal, módosításaikkal és egymásba alakításukkal, tonikai funkcióikkal és azok alkalmazásaival, valamint az akkordfűzés és a szólamvezetés szabályaival az összhangzattan foglalkozik. Az akkordok nevezéktanának megértéséhez azonban elegendő azok szerkezeti felépítésével megismerkedni.

Az akkordok szerkezeti felosztása 

A legtisztább, természetes hangzatok a zenei hangok felhangsorának legerősebb első részhangjaiból állnak.

Üres hangzat 

Egy zenei hang legerősebb felhangjai között csak az alaphang oktávjai és kvintje fordul elő, amik együtt a legharmonikusabb hangzatot eredményezik. A diatonikus hangsor 1. és 5. fokának együttes megszólalását ezért szokás a középső hangjától megfosztott hármashangzatnak is tekinteni, és ilyetén származtatása okán a neve üres akkord:

  • üres akkord: tiszta kvint.

Hármashangzatok 

Egy zenei hang felhangsorában az oktávok és a kvint után az alaphang terce a következő diatonikus fok, amely megszólal, így születik az első teljes hármashangzat, a dúr akkord. A hármashangzatok alapvetően a diatonikus skála 1., 3. és 5. fokát szólaltatják meg, amelyek közül az 5. fok, a hangközökhöz hasonlóan, kromatikusan módosítható.

Alaphelyzetben, vagyis amikor az 1. fok egyben az akkord legalacsonyabb hangja is (másszóval: az alaphang van a basszusban), a hármashangzat az alaphang tercének minőségétől és kvintjének tisztaságától függően lehet

  • nagy hármas (dúr akkord): nagy terc, tiszta kvint;
  • kis hármas (moll akkord): kis terc, tiszta kvint;
  • bővített hármas  : nagy terc, bővített kvint;
  • szűkített hármas  : kis terc, szűkített kvint.

A hangközfordításhoz hasonlóan azonban hangzatfordítás is létezik! A hármashangzat fordításán értjük azt a műveletet, melynek során a basszusba nem az alaphangot, hanem annak tercét vagy kvintjét helyezzük:

  • Egy hármashangzat első megfordítása, ha az akkord terce van a basszusban, ekkor szextakkordról beszélünk.
  • Egy hármashangzat második megfordítása, ha az akkord kvintje van a basszusban, ekkor kvartszextakkordról beszélünk.

Az elnevezések történeti oka, hogy eredetileg a megszólaló legalsó hangtól, vagyis a basszustól számították a hangközöket. A hangköz-fordítások az akkordok minősítését is megfordítják: egy szűkített akkord első megfordítása tehát egy bővített szextakkord lesz stb.

Négyeshangzatok 

A felhangsorban megjelenő következő diatonikus fok, amely megszólal, a kis szeptim, így születik az első teljes négyeshangzat, a domináns szeptimakkord. A négyeshangzatok a diatonikus skála 1., 3., 5. és 7. fokát szólaltatják meg, amelyek közül az 5. fok hiányozhat, ettől azonban a hangzatot továbbra is négyeshangzatnak, ún. hiányos szeptimakkordnak tekintjük.

A hármashangzatok mindegyike kiegészíthető az alaphang 7. fokával, aminek révén a domináns szeptimakkor mellett további négyeshangzatok, ún. mellék-szeptimakkordok nyerhetők:

  • domináns szeptimakkord  : nagy hármas, kisszeptim;
  • nagy szeptimakkord  : nagy hármas, nagy szeptim;
  • kis szeptimakkord  : kis hármas, kisszeptim;
  • moll major (?) szeptimakkord  : kis hármas, nagyszeptim;
  • bővített kvintű nagy szeptimakkord  : bővített hármas, nagyszeptim;
  • bővített kvintű domináns szeptimakkord : bővített hármas, kisszeptim;
  • szűkített kvintű nagy szeptimakkord  : szűkített hármas, nagy szeptim;
  • félszűkített szeptimakkord  : szűkített hármas, kis szeptim;
  • szűkített szeptimakkord  : szűkített hármas, szűkített szeptim;

A négyeshangzatok megfordításainak elnevezése ugyancsak a mindenkori legalsó hangtól számított hangközök szerint történik:

  • Egy négyeshangzat első megfordítása, ha az akkord terce van a basszusban, ekkor kvintszextakkordról beszélünk.
  • Egy négyeshangzat második megfordítása, ha az akkord kvintje van a basszusban, ekkor terckvartakkordról beszélünk.
  • Egy négyeshangzat harmadik megfordítása, ha az akkord szeptimje van a basszusban, ekkor szekundakkordról beszélünk.

Fontos zenei szabály, hogy a négyeshangzatok megfordításai nem lehetnek hiányosak, vagyis a szeptimakkordok megfordításai mindig teljesek!

Összetettebb akkordok 

A felhangsorban a szeptim után megjelenő diatonikus fokok már nagyon gyengék ugyan, de még tiszta hangzást biztosítanának. A négyeshangzatokra épülő összetettebb akkordok (ötös-, hatos- stb. hangzatok), és az akkordok egyébként is lehetséges alterációi azonban korántsem merítik ki a hangok pusztán logikailag felépíthető kombinációit, zeneileg ugyanis nem minden kombinációnak lenne értelme.

A négyeshangzatokra épülő összetettebb akkordok közül a leginkább használatos a szeptimakkordot a 9. fokkal bővítő nónakkord, ami még tovább bővíthető a 11. vagy 13. fokkal. Ezek a hangzatok a zenei gyakorlatban is sűrűn előfordulnak, de gyakran hiányos formában úgy, hogy a legmagasabb fok alatti fokok egyike-másika kimarad a hangzatból.

Az akkordok megnevezése és jelölései 

Az akkordok nevezéktana többé-kevésbé egységes, összefüggő rendszert alkot, ám a jelölések a hangszeres gyakorlatnak megfelelően szerteágazó, gyakran többértelmű vagy ellentmondásos jelentésű elemeket is tartalmazhatnak. Ha a hangjegyes ábrázolástól eltekintünk, akkor két fő jelölésrendszerrel találkozhatunk: a barokk korszaktól kezdve széleskörűen alkalmazott számozott basszus jelöléssel, és a hangszeres gyakorlat során elterjedten használt betűs akkordjelzéssel. Az egyes hangszereken megszólaltatható akkordokat az akkordjátékhoz mellékelt technikai útmutatóval együtt szokás ún. akkordtáblázatokban és/vagy fogástáblázatokban összefoglalni.

Számozott basszus 

A számozott basszus jelölés eredetileg a lekottázott basszus szólam hangjegyei fölé írt számokkal azonosítja az akkordokat, a hangnem ismeretében azonban a szólamkotta is elhagyható, és a számozott jelölést elegendő a basszus (római számmal jelzett) foka mellé írni. Az aktuális hangnemtől való eltérésekre a felsőindexbe kiírt módosítójelekkel lehet utalni. Az egyes akkordtípusokhoz tartozó számjelölések a következőképpen alakulnak:

  • alaphelyzetű hármashangzat: /semmi/
  • hármashangzat első fordítása (szextakkord): 6
  • hármashangzat második fordítása (kvartszextakkord): ^{6\atop 4}
  • alaphelyzetű négyeshangzat (szeptimakkord): 7
  • négyeshangzat első fordítása (kvintszextakkord): ^{6\atop 5}
  • négyeshangzat második fordítása (terckvartakkord): ^{4\atop 3}
  • négyeshangzat hármas fordítása (szekundakkord): 2

Így például az ötödik fokra épülő kvintszextakkordot a következőképpen jelöljük számozott basszussal: V^{6\atop 5}

Betűs akkordjelölés

A betűs akkordjelölés egy hangnemjelzéssel kezdődik, amit az akkordtípus, valamint az esetleges fordítás megjelölése követ.

Hangnemjelzésen a szükséges módosítójellel megtoldott alaphangot értjük (pl. A, C#, Eb), amelyet a modalitást jelző angol rövidítés követ. Dúr hangnem esetén a major szóból származó Maj, Ma, M rövidítéssel egyaránt találkozhatunk, de az alaphang nagybetűs jelölése modalitás nélkül is dúr hangnemre utal. Moll hangnem esetén a minor szóból származó min, mi, m illetve - jelölés egyaránt használatos, de az alaphang kisbetűs jelölése is moll hangnemre utal. Szeptimakkordok esetén viszont a major ill. minor megjelölés nem a hangnemre, hanem az akkord minősítésére vonatkozik (ld. a példákat).

Az akkordtípust számjelölések, illetve azokat megelőző rövidítések azonosítják. Az egyes számjelölések a következő fokok megszólalását jelzik:

  • /semmi/ : 1-3-5 (hármashangzat)
  • 2 : 1-2-3-5
  • 4 : 1-3-4-5
  • 5 : 1-5 (üres akkord)
  • 6 : 1-3-5-6
  • 7 : 1-3-5-7 (szeptimakkord)
  • 9 : 1-3-5-7-9 (nónakkord)
  • 11 : 1-3-5-7-11
  • 13 : 1-3-5-7-13

A számjelölések előtt alkalmazott rövidítések a következők lehetnek:

  • dom : a domináns (dominant) akkord jele, a dom7 akkordjelzés helyett azonban a legtöbbször csupán a 7 szám jelöli a domináns szeptimakkordot, vagyis a rövidítés elhagyható;
  • aug : a bővített (augmented) akkord jele, a bővítés jelzésére néha a + jelet is használják;
  • dim : a szűkített (diminished) akkord jele, a szűkítés jelzésére néha a 0 számjegyet is használják;
  • sus : a késleltetett (suspended) akkord jele, sus2 esetén a terc helyett szekundot, sus4 esetén a terc helyett kvartot játszunk, majd a hangzat rögtön oldódik a megfelelő dúrra vagy mollra;
  • add : az akkordhoz adott további (added) vagy módosított fokok jelzésére szolgál.

Ezen kívül az akkordjelzés kiegészülhet az egyes fokok módosításának jelzésével, ami rendre a megfelelő módosítójel és a fokszám hozzáírását jelenti. Az akkordfordításokat a betűs akkordjelölésben a basszus hang konkrét megnevezésével jelezzük, amit az akkordjelölést követő / jel után írunk. Stilisztikai megjegyzés, hogy a basszus kivételével a hangnemjelzés követő valamennyi kiegészítő jelet szokás a felső indexbe írni.

Példák:

Akkord Megszólaló hangok Akkordtípus
C C + E + G dúr akkord
Cm, c C + Eb + G moll akkord
Cdim, C0 C + Eb + Gb szűkített akkord
Cdom7, C7 C + E + G + B domináns szeptimakkord
CM7 C + E + G + H nagy szeptimakkord
C-7 C + Eb + G + B moll szeptimakkord
CM7+5 C + E + G# + B bővített kvintű domináns szeptimakkord
Cm7b5 C + Eb + Gb + B félszűkített szeptimakkord
Cdim7 C + Eb + Gb + Bb szűkített szeptimakkord
C9 C + E + G + B + D nónakkord
Cm9add7# C + Eb + G + H + D  
Cm7add11 C + Eb + G + B + F  
C13add9b5b C + E + Gb + B + Db + (F) + A  

 

Hangzat-rendszerek 

Kétféle hangzat-rendszer létezik:

  • latin: ide tartoznak a francia, a spanyol és olasz zene. Ez a rendszer a kemény diatonikus skála alaphangjára és annak hangorára támaszkodva képezi a különböző hangzatokat, amelyek számát 13 törzshangzatban állapítja meg, és minden más hangzati alkalmazást a mesterséges alakítás variánsaira vezet vissza. Emellett rendszerét a disszonáns akkordnak egyetlen változatlan feloldási szabályra alapítja.
  • germán: ez a fajta a német és vele (kulturálisan) rokon területeken terjedt el. Ez a rendszer a kemény diatonikus skála hangsora mellett még a lágy skáláéét is képződési kiinduláspontul veszi, és ezáltal a hozzátartozandóság alapján nemcsak kiszélesíti, hanem sokkal bonyolultabbá teszi.

Mind a két rendszernél eltérők az elnevezések, a címek, a paragrafusok, de az eredmény végre ugyanaz, mert az akkordok minősége és jellege mindkettőnél ugyanaz.