Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tilinkó

2008.02.10

Tilinkó

A tilinkó egyszerű szerkezetű fúvós hangszer, ajaksíp. Nem más, mint egy mindkét végén nyitott cső, hanglyukak nélkül. A népi furulyához képest finomabb minőségű anyagból, leginkább puszpángból, bodza-, gyertyánfából, vagy nádból készül. Általában 55–80 cm hosszúságú, 16 mm átmérőjű.

A facső egyenletesen levágott végei közül az egyiknek a peremét körben élesre lefaragják, mert a megszólaltatáskor a nyitott cső peremének „szélhasító” szerepe van. A játékos a csövet éles peremével kissé ferdén támasztja összecsücsörített ajkaihoz, hogy a perem egy része szabadon maradjon, és arra ráfújhasson. Az egyik kéz mutatóujja a cső alsó nyílását könnyedén nyitja, vagy zárja, így változtatja meg a hangmagasságot. A nyitott csövön a teljes felhangsor, a zárt csövön pedig a páratlan számú részhangok szólalnak meg. E természetes hangsor kb. a 22. felhangig terjed, e hangok adják a hangszer hangkészletét.

Erkel Ferenc igen hatásosan használta fel a Bánk bán c. operájának tiszaparti jelenetében.

A tilinkót Bartók megtalálta a marostordai székelyeknél, ma már csak a moldvai csángók és a románok használják. A hangszer rokonai előfordulnak Ázsiában és Afrikában is.