Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Klarinét

2008.02.09

Klarinét

Klarinét
angol: clarinet
francia: clarinette
német: Klarinette
olasz: clarinetto
Klarinét
Besorolás
Aerofon
Nádnyelves
Csőhossz
B hangolású: 67 cm
Hangterjedelem
Rokonhangszerek
szaxofon, tárogató
Hangszerjátékos
klarinétos

A klarinét nádnyelves, egynyelvű nádsíppal működő fúvós hangszer. A szimfonikus és fúvós zenekarok, a fúvósötös, a dzsessz, klezmer és cigányzenei együttesek fontos hangszere. Hangterjedelme az összes fúvós hangszer között a legnagyobb, közel négy oktáv.

Leírása

A nád 

A klarinét hangja egy nádból készült vékony lemezke rezgéséből ered. Ez a nádnyelvecske kb. 1-2 mm vastag, egyik felülete sík, a száj felőli vége 0,1 mm-re el van vékonyítva, a másik vége a hangszer csőrszerű fúvókájához van erősítve úgy, hogy befedhesse az azon lévő befúvó nyílást. Megfúvásakor rácsapó nyelvként működik, tehát periodikusan nyitja-zárja a levegő útját, ezáltal nyomásingadozást hoz létre. Ebből adódóan a hangszer akusztikai szempontból egyik végén (a sípnál) zárt csőnek tekinthető. A nádnyelv kényszerrezgést végez, rezgésszámát a hangszertest csőrezonanciájának móduszai határozzák meg. Mivel a nád a zenész alsó ajkával érintkezik, annak is szerepe van a hangképzésben, feszessége, szorítása hatással van a létrejövő hang milyenségére.

A test 

A klarinét testének anyaga hagyományosan grenadilfa, de készülhet még paliszanderfélékből, műanyagból, vagy fémből is. Az oboa kúpszerű furatától eltérően belső ürege hengeres, de az alsó vége felé tölcsérszerűen kiszélesedő. A legtöbb fafúvós hangszerhez hasonlóan a különböző hangmagasságok előállítására hanglyukak szolgálnak, amelyek a rezonáló légoszlop hosszúságát szabályozzák a hangszertestben. A hanglyukak nyitását-zárását bonyolult, fémből készült billentyűzet végzi, mely elősegíti, hogy minden kromatikus hang pontosan megszólaltatható legyen.

Az, hogy a hangszer egyik végén zárt hengeres csőként viselkedik, azt eredményezi, hogy a klarinét kvintelő hangszer. Ez azt jelenti, hogy hagspektruma csak a páratlan rendszámú részhangokat tartalmazza, tehát az első megszólaló felhang az alaphangtól nem oktáv, hanem duodecima (oktáv + kvint) távolságra van. Ennek nem csak a hangszín szempontjából van jelentősége, hanem abban is, hogy átfújáskor is ennyivel lesz magasabb a hangja. Ebből következik, hogy egy-egy fekvésben, regiszterben 19 alaphangot kell képezni, ezért a klarinétnak bonyolultabb, összetettebb billentyűzetre van szüksége, mint mondjuk a fuvolának vagy az oboának.

Klarinétfélék

név hangolás használata
szopranínó (vagy pikoló-) klarinét asz vagy g Egészen kis méretű, általában a sramli-együttesek, valamint osztrák, spanyol és olasz fúvószenekarok ritka tagja. Szólamát gyakran játsszák kis klarinéton. (pl.: Mozart: Figaro házassága, nyitány)
kis (vagy Esz-) klarinét esz Éles hangú, elsősorban fúvószenekarokban szerepel. (pl.: Berlioz: Fantasztikus szimfónia, 5. tétel, Boszorkányszombat)
D klarinét d Ritkán fordul elő, elsősorban a vidámság, a tréfa illusztrálására. (pl.: Liszt Ferenc: Mazeppa)
C klarinét c A XIX. század folyamán volt elterjedt klarinét, szólamát transzponálatlanul jegyezték le, ezért a szimfonikus zenekarokban (a kevés előjegyzésű darabokban) kedveltebb volt a B-klarinétnál. A fúvószenekarok elterjedésével a B és Esz hangolás vált uralkodóvá a klarinét családban. Ma a C-klarinétra íródott műveket gyakran fújják transzponálva, B-klarinéton. A C-klarinét hangját a XIX. században "közönséges"-nek írták le. (pl.: Richard Strauss: Rózsalovag, kocsmazene)
B klarinét b Zenei stílustól függetlenül ma ez a legelterjedtebb klarinéttípus.
A klarinét a Viszonylag elterjedt típus, transzponáló hangszer. A több keresztes előjegyzésű darabok klarinétszólama A-klarinéton, a több bé-s előjegyzésű darabok B-klarinéton egyszerűbbek. (pl.: Mozart: A-dúr klarinétverseny)
clarinetto d'amore asz vagy g A 18. század végén és 19. század elején volt használatos a bécsi klasszikus fúvószenében, az oboa d’amoréhoz hasonlóan teste körtealakú tölcsérben végződik.
basszetkürt f A 18. század végén kialakult hangszer. Alakja egykor jellegzetesen megtört volt, ma egyenes és pipa formában egyaránt gyártják. (pl.: Mozart: Requiem; Mozart klarinétversenye eredetileg szintén basszetkürtre íródott)
altklarinét esz A XX. század folyamán terjedt el a kamarazenében, főleg Angliában és Amerikában. Európában a basszetkürtöt használják. (pl.: Igor Stravinsky: Threni)
basszusklarinét b Elterjedt típus, a kortárs zenében, fúvószenekarokban, dzsesszben, szimfonikus zenekarban egyaránt használják. (pl.: Csajkovszkij: Diótörő, Cukorkatündér tánca)
kontraaltklarinét esz Nagyon ritka hangszer, csak napjainkban van elterjedőben fúvószenekarokban és a modern komolyzenében. Fél hanggal magasabb hangolású testvére a kontrabasszetkürt. (pl.: John Williams: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban, The Knight Bus)
kontrabasszusklarinét b Ritka hangszer, két oktávval mélyebben szól, mint a normál B-klarinét. (pl.: Richard Strauss: Josephslegende)

 

Részei 

  1. fúvóka (szorítóval, ami a nádat fogja a fúvókához)
  2. nád
  3. hordó
  4. felső rész
  5. alsó rész
  6. tölcsér

Története 

Klarinét, 1750.

A nádsípos hangszerek közül talán a klarinétnak van a legrégibb múltja. A nádból készült egyszerű idioglott pásztorsípok (vagyis ahol a sípnyelv a test anyagából van hasítva) működési elvük alapján rokoníthatók vele, hiszen ezek is egynyelves nádsíppal és hengeres „furattal” rendelkeznek. A középkortól chalumeau nevű elődje volt használatban, de csupán népi hangszerként. Johann Christoph Denner (1655-1707) újításai (1690) tették lehetővé a hangszer hangterjedelmének kiszélesítését, illetve hogy ezt a hangterjedelmet kvintelő jellege ellenére megszakítás nélkül foghassa át. Az így létrejött új, magasabb regiszter hangzása vetekedett a 18. századi trombita magas, fényes clarino regiszterének hangjával, innen kapta a nevét: clarinetto.

A komolyzene viszonylag későn kezdte alkalmazni, csak a bécsi klasszikusoktól kezdve honosodott meg. Hyacinthe Klosé klarinétművész és Louis-Auguste Buffet hangszerkészítő együttműködésével fejlődött ki a hangszer mai formája 1839 és 1843 között, akik a fuvola Theobald Böhm által kifejlesztett billentyűzetét adaptálták a hangszerre. Zenekarbeli státusza Beethoven munkássága révén vált véglegessé.

Napjainkban a klarinét széles körben elterjedt hangszer. A fúvószenekarban a klarinét olyan, mint a szimfonikus zenekarban a hegedű, több szólamot is alkalmaznak benne, több hangszerrel. A nagyzenekarban 2-3 klarinét és egy basszusklarinét, a kamarazenekarban pedig 1-2 klarinét lehet.

Ismertebb művek klarinétra 

A-dúr klarinétverseny (K. 622)
A-dúr klarinétötös (K. 581)
B-dúr trió (op. 11)
Trió klarinétra, csellóra és zongorára (op. 114)
Két szonáta klarinétra és zongorára (op. 120 No. 1, No. 2)
H-moll kvintett klarinétra és vonósokra (op. 115)
Három Fantasiestücke zongorára és klarinétra (op. 73)
Meseképek (klarinét, brácsa, zongora, op. 132)
B-dúr klarinétkvintett (op. 34)
Hét variáció a Silvana című opera egy témájára klarinétra és zongorára (B-dúr, op. 33)
F-moll és Esz-dúr klarinétverseny (op. 73, op. 74)
Concertino klarinétra és zenekarra (op. 26)
Három darab szóló klarinétra
A katona története - változat hegedűre, klarinétra és zongorára
Kontrasztok hegedűre, klarinétra és zongorára
Quatuor pour la fin du temps klarinétra, heredűre, csellóra és zongorára
Hommages à Bartók Béla, Claude Debussy, Carl Maria von Weber, Manuel de Falla, Aram Iljics Hacsaturján, Kodály Zoltán, Niccolò Paganini, Johann Sebastian Bach, Richard Strauss, George Gershwin