Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Doromb

2008.02.09

Doromb

Doromb
angol: jew's harp
francia: guimbarde
német: Maultrommel
olasz: scacciapensieri
Doromb
Besorolás
Idiofon
Aerofon
Lamellofon
Szabad nyelvsípos
Hangolás
természetes hangsor
Hangterjedelem
1 – 2 oktáv
Rokonhangszerek
berimbau, didgeridoo
Hangszerjátékos
dorombos

A doromb pengetéssel és fúvással megszólaltatott egyszerű hangszer. Egy keretből és az arra rögzített rugalmas nyelvből áll, melynek anyaga legtöbbször acél, némely változata bambuszból vagy más rugalmas anyagból készül. Mind az idiofon hangszerek, mind az aerofon hangszerek közé besorolható.

Játékmód

A játékos a keretet a fogaihoz szorítja úgy, hogy a rugalmas nyelv szabadon mozoghasson a fogsorok között, és annak általában kifelé hajlított, szabad végét a mutató- vagy hüvelykujjával pengeti. A szájüreg térfogatának változtatásával a rezgő fémnyelv rezgésének különböző felhangjai emelhetők ki, így egyszerű, a természetes hangsoron alapuló dallamok hozhatók létre, miközben az alaphang a folytonosan búgó burdon szerepét tölti be. Ez az alapzönge levegő beszívásával-kifújásával felerősíthető, illetve a rekeszizom lüktető mozgásával ritmuskíséretté alakítható, ebben az esetben a hangszer szabad nyelvsípként is működik. Mivel a szájüreg mérete és alakja könnyedén alakítható, változatos hatásokat és hangokat lehet a kis hangszerből kicsalni, akár két oktáv terjedelemben. A rezonátor maga az emberi száj, ezért a hangszer nagyon egyszerű, és kis helyen elfér.

Gyakran tokot is készítenek hozzá, de ha nincs ilyenünk, mielőtt zsebre tesszük, érdemes legalább egy gyufásdobozra megfelelő helyzetben befőttesgumival rögzíteni, hogy a visszahajló nyelve ne görbüljön, törjön el. Használat után érdemes egy finomabb kendővel letörölni,illetve abba hajtogatni (és úgy tárolni egy rögzített helyen).

Története 

Bambuszból készített ősi stílusú dorombok, kb. 20 cm-esek
Bambuszból készített ősi stílusú dorombok, kb. 20 cm-esek

A doromb eredete az ősidőkbe vész, alapját a megpecegtetett és rezgő fapálca adja, melynek hangját edénnyel, vagy jelen esetünkben szájüreggel is fel lehet erősíteni. A zenei íjnak is van olyan változata, amely szájrezonátorral hoz létre dallamokat. A világ minden táján ismerik, fából, levélből, bambuszból és csontból is készülhet – a vasból, acélból készült a legtartósabb, ilyen hangszereket az ásatások tanúsága szerint először minden bizonnyal a kelták, germánok használtak. Eredetileg a mágia eszköze volt: a sámánok használták tevékenységük hatásának fokozására, később vált dallamjátszó hangszerré.

Az 1900-as évek elején hazánkban elterjedt gyermekjáték volt, jellemzően cigány kovácsok készítették.