Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cink (hangszer)

2008.02.09

Cink (hangszer)

Cink
angol: cornett
francia: cornet à bouquin
német: Zink
olasz: cornetto
Cink
Besorolás
Aerofon
Tölcséres fúvókájú
Csőhossz
a hangolás: 58 – 62 cm
Hangterjedelem
a hangolás: a – c3
Rokonhangszerek
szerpent

A cink vagy cornett (nem összetévesztendő a modern kornett nevű hangszerrel) fúvós hangszer, a tölcséres fúvókájú hangszerek családjába tartozik. Leggyakrabban fából készült, görbe szarv formájú, hanglyukakkal ellátott kürtféle. A cink név bizonyos német nyelvjárásban kis állatszarvat jelent, mint franciául a cornet. A 11. század elejétől bukkan fel ábrázolásokon, a 16.-17. században volt a legelterjedtebb az egyházi és a kamarazenében.

Leírása 

A cink egy fából, ritkábban elefántcsontból készült enyhén hajlított, néha egyenes, vagy S-alakú hangszer. Furata fokozatosan táguló, kónikus, az elszűkülő végén vele egybeépített vagy különálló kis tölcséres fúvókája van. Külső keresztmetszete hat- vagy nyolcszögletű, néha kerek. A tölcséres fúvókájú, tehát rézfúvós hangszerekhez hasonlóan a hangszert a játékosnak a fúvókában rezgő ajkai között átpréselt levegő szólaltatja meg, de a mai rézfúvósoktól eltérően a fafúvós hangszerekre jellemző hanglyukakkal rendelkezik. A görbe változat általában (a zenész felől nézve) jobbra görbül, hogy a felső lyukakat kezelő bal, és az alsó lyukakon játszó jobb kéz egyaránt kényelmes helyzetben lehessen. Fordított kéztartású zenészeknek fordított görbületű hangszerek is készültek.

A hangszercsalád 

  • Kvartcink, kvintcink: d' vagy e' alaphangolású görbe cinkek.
  • A „közönséges” görbe cink, a alaphanggal.
  • Altcink: hajlított, vagy kígyóformájú, f hangolású.
  • Tenorcink, nagycink: S-alakú, vagy kígyóformájú, néha sárkányfejjel díszítve, d hangolású, egy c kisujj-billentyűvel.
  • Basszuscink: S-alakú, vagy kígyóformájú, néha sárkányfejjel díszítve, G hangolású, egy F kisujj-billentyűvel, 130 cm hosszú.
  • Egyfajta kontrabasszus-cinknek tekinthető a szerpent, ennek alaphangja D.

Egyéb változatok 

  • Egyenes cink, a alaphanggal, a testtel egybeépített fúvókával, ennek egy változata a
  • nádfúvókás cink (Rohrzink), ezt kettős nádsíppal szólaltatták meg.
  • Halk cink (Stillzink): lágyabb, halkabb cink, leggyakrabban g alaphanggal, kamarazenében halk hangú hangszerekkel szólt együtt.

Felépítése 

Görbe formája miatt belső üregét nem lehet fúrással elkészíteni, ehelyett két fél darabból faragják ki. Először a belső üreget készítik el úgy, hogy szélesedő, félkör keresztmetszetű vályúkat mélyítenek a két különálló fatömbbe olyan precizitással, hogy összeillesztés után szabályos kónikus furat alakul ki. A két darab összeragasztása után faragják ki a hangszer külső formáját, majd pergamenszerű bőrrel tekerik körbe, hogy tartósabb legyen. A hanglyukak ezután készülnek el, átütve a fát és a bőrt is. Fúvókája szaruból, keményfából vagy fémből lehet.

Zene cinkre 

A reneszánsz zenében a cinkek gyakran szerepeltek konzortban harsonákkal, templomi kórusok hangzásának megerősítésére. A halk cink együtt szólhatott hegedűkkel vagy akár furulyákkal is. Virtuóz szólóhangszernek is alkalmas volt, gyakran használták hegedű helyettesítésére. Johann Sebastian Bach és Georg Philipp Telemann kantátáikban gyakran alkalmaztak cinket a kórus szoprán szólamával uniszónóban, sőt, néha szólószerepet is kapott. Scarlatti és Gluck operáiban is többször feltűnik. Az 1700-as évek során egyre inkább elveszítette jelentőségét. Napjainkban a historikus zenét játszó együttesek fedezik fel újra.